CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2010. augusztus 30., hétfő

12. fejezet - Becenevek

Sziasztok! Meghoztam a frisst! Remélem tetszeni fog :D! És küldöm Alice-nek, aki lebétázta nekem! Jó olvasást, puszi: Kizzy

12. fejezet -
Becenevek


Edward szemszöge


Nem hiszem el, hogy létezik ekkora marha a világon. Mit csinál? Ez megőrült? Vagy mi? Minek verekszik?
- Mi a jó franc ütött belétek? – hallottam meg egy kioktató hangot. - Mit csináltok? – kérdezte húgom.
- Nem mond semmit, hogy min röhög! – nyavalygott Emmett, aki még mindig rajtam ült, és a padlóhoz szorított.
- Tényleg, mikre gondolt? – érdeklődött Bella. Mi olyan érdekes benne?
- Csak annyi az egész, hogy olyan viccesen fogja fel a dolgokat, mint például, hogy miért nem történik vele semmi jó. – amint arra gondoltam, rögtön megpróbáltam újra elfojtani egy mosolyt. Szerencsére sikerült, mert Emmett leszállt rólam, és nem kérdezősködtek tovább. Ekkor felfigyeltem valamire. Valahonnan folyton zenét hallottam, és ez már kezdett idegesíteni. – Valakinél megy a rádió? – kérdeztem, mire mindenki furcsán nézett felém. – Mi az? Titeket nem idegesít ez a zene? - „Mi van?” „Jól vagy?” Skizo lettél, Öcsi?” – Jöttek a válaszok gondolatban.
- Nem megy sehol sem zene, Édesem – szólalt meg Bella. – Minden rendben? – érdeklődött tovább. Ekkor rájöttem, hogy nem rádióból megy a hang, hanem egy elmében. Kitty-ében.
- Mindegy. Már rájöttem, hogy Ti miért nem halljátok – válaszoltam halkan, hogy ne hallják meg felül.
- Na, hadd tudjuk mi is! – unszolt Emmett.
- A vendégünk gondolkodik a zenéken. Remélem le fog vele állni, eléggé idegesítő. – majd jobban figyeltem, hogy mi „megy” most a fejében. – És persze, hogy csak a refrén – mondtam kissé ingerülten, mire Emmett felröhögött, majd utána szép lassan a többiek is. Nos, ez még inkább idegesített, és azt hiszem, leüvöltöttem volna a fejüket, ha nem szól közbe Alice.
- Na, én megyek vissza Kathe-z, és közlöm vele, hogy egy ideig most nálunk fog maradni – csilingelte könnyedén.
- Nem! – ellenkeztem. – Nem maradhat! Még bajt hoz ránk! – mondtam olyan hangosan, hogy az érintett is biztosan meghallja. Ekkor Alice egy nagyon – legalábbis szerinte – gonosz pillantást küldött felém. „Most ezt miért kellett? Miért olyan nagydolog, ha itt van? Miért gyűlölöd? Mindenki más szereti rajtad kívül, miért van ez? Ha jól tudom, már volt rá példa, hogy jó, ha egy emberrel barátkozunk!” – utalt Bellára.
- Egyszeri eset – válaszoltam komolyan.
- Nem érdekel! Akkor szavazzunk! – jelentette ki határozottan. – Ki akarja, hogy maradjon? – kérdezte, mire fellendült a keze. Majd Rosalie is felrakta, Emmettel együtt. Azon már meg sem lepődtem, hogy a szüleink is a magasba emelték a karjukat, de ami meglepett az Bella volt. Egyedül Jasper nem gondolta jó ötletnek, mert még mindig nehezen uralkodott magán emberek közelében, és lássuk be, egy folyamatos emberi lét a közelében, nem éppen egy álomnyaralás. – Rendben, kettő hat ellen. Marad! – mondta, majd eltűnt a lépcsőn. Figyeltem, hogy mit fog neki mondani, mi lesz a reakciója. Hallottam, hogy Kitty nem akar maradni, aminek rettentően örültem.
- Tényleg, miért is nem akarod, hogy maradjon? – kérdezte tőlem szemrehányóan Rosalie, miközben föntről hallottam, hogy a közelben lakik a jövevény.
- Minek? Úgyis itt lakik Londonban, és nem is akar maradni. Akkor meg? Ja, és ha maradna, mivel magyaráznánk, hogy sosem eszünk, meg ilyenek? – vágtam vissza. „Ezek csak részletkérdések!”– hallottam meg Alice gondolatát.
- Nem fontosak – válaszolt nővérem is, majd elment. Kihasználtam a nyugalmamat, és fölfelé kezdtem figyelni. Testvérem nem tágított attól, hogy ott maradjon Kathe. Szerencsémre ő sem volt rest, és megígérte, hogyha nem engedik haza, nem áll jót magáért. Közben viszont azt végig erre gondolt: „Alice! Miért kell ilyen nehéz helyzetbe hoznod? Kedves vagy, jó barát, de azért nem tarthattok el! Basszus! Tényleg nincs szerencsém. Egyáltalán, mit fognak gondolni azok, akik nem akarják, hogy maradjak? Na, jó, a kedvükért, és a magam érdekében el fogok követni mindent, hogy már inkább utáljanak. Azt hiszem, már meg is van! Becenevek! „ Tovább már nem tudtam hallgatni, mert elkalandozott a figyelme. Hm, kár, pedig érdekelt volna a terve.
- Alice! Alice, jól vagy? – hallottam meg élőben a lány hangját. Gyorsan felsiettem, majd benyitottam. Alice-nek üvegesek lettek a szemei, és látomása lett. Védencét látta, és minket, amint boldogok vagyunk, és csak röhögünk. Tudtam, hogy el kell, tereljem Kathe figyelmét.
- Szia! – köszöntem rá, mire kissé összerezzent.
- Szia! Mi a baja? – nézett a család manója felé.
- Hagyd csak! – legyintettem. – Néha nagyon elgondolkodik valamin, és olyankor se hall se lát lesz belőle. – Rögtön tudtam, hogy nem hiszi el, majd gondolatban legyintett, és azzal nyugtatta magát, hogy „Ha ő mondja.”
- És? Téged, hogy hívnak? – váltott témát.
- Edward Cullen vagyok – mutatkoztam be. Ekkor Alice újra magánál volt. „ Megszívtad! Igazam van, minden jó lesz! Örülj te is!” – örvendezett. Őszintén, ennek örülnöm kellett volna? Lehet, hogy a holnapi napot látta csak, és később ki fog derülni, hogy nekem lett igazam.
- Megtennél nekem valamit? – Kathe kissé könyörgőre fogta a hangját.
- Az attól függ, mit?
- Lebeszélnéd arról a testvéredet, hogy ide költözzek? – mikor látta, hogy nem szívesen tenném meg, tervet váltott, és boci szemekkel támadt. Milyen jó, hogy ezzel már kedves manó testvérem sem tud a lábamról levenni!
- Nem. Hidd el amúgy is csak szájtépés lenne.
- Értem. Tényleg, Fészekfej, hányan is vagytok testvérek? – kérdezte nagyon ártatlanul.
- Micsoda? Hogy hívtál? – kérdeztem kissé dühösen. Szóval erre értette a beceneveket.
- Szerintem jól hallottad. Fészekfej. – Alice rettentően elkezdett nevetni.
- Miért is hívsz így? – kérdeztem Kittytől, miközben testvérem felé küldtem egy „meghalsz” pillantást.
- Miért, nem az vagy? – tudakolta félvállról. Ekkor meghallottam lentről, ahogy arra kérlelnek, hogy vigyem le bemutatni.
- Inkább szedd egy kicsit össze magad, hadd ismerjenek meg a többiek is – morogtam.
- Oké, akkor pár perc – mondta kissé kényelmetlenül.
- És választhatok neked ruhát? – csillant fel Alice szeme.
- Persze.
- Akkor én mentem – szólaltam meg, de látszott, hogy senkit nem érdekel. Mikor leértem, már mindenki a nappaliban ült tűkön. Rögtön olyan gondolatok dobtak meg, mint „Jaj, vajon mit fog szólni? Annyira kedvesnek tűnik!” Ezek természetesen Esme gondolatai voltak. Viszont Rosalie akkor nem volt a szívem csücske.
- Tetszik a lány, már most kedvelem – mondta egy gúnyos mosollyal.
- Igaza van, tényleg hasonlítasz egy fészekhez – röhögött Emett. Milyen jó lesz, mikor őket is el fogja nevezni, ahogy azt előre megtervezte. Föntről hallottam, egy kis puffanást, majd két kuncogást.
- Ezt nem tudom hordani, látod, már most elvágódtam – nevette Kathe. Talán mégis le fog tenni a bosszújáról? Remélem nem.
- Majd akkor egyszer megtanítalak – válaszolta szintén jó kedvűen Alice. – Nos, ez így akkor tökéletes lesz. Gyere, menjünk le, biztos már mindenki vár.
- Oké.
Mikor leértek, Esme rögtön megölelte Kitty-t. Nagyon aggódott érte, és még mindi félti, ezt tudtam.
- Szia, Esme vagyok. – Melegen mosolygott. – Úgy örülök, hogy itt vagy!
- Én is. – Felelte Kathe, majd csak ekkor engedték el egymást.
- Én Carlisle vagyok. – Fogtak kezet. Szüleim rettentően boldogok voltak, hogy megismerhették végre személyesen a lányt. Majd hirtelen egy pityegő hangot hallottunk. Apám csipogója volt, sürgősen kellett a kórházba. – Sajnálom, nekem most mennem kell. Lehet, hogy majd csak holnap jövök. Sziasztok! – köszönt el, majd pár perc, és már eltűnt a kocsijával együtt.
- Azt hiszem, én is hasznossá teszem magamat. Elmegyek a boltba, hamarosan jövök – mondta anya, majd ő is elment.
- Szia, Emmett vagyok! Ő pedig az én Baby-m – mondta vigyorogva bátyám.
- Vagyis, Rosalie.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket! – fogott mind a kettejükkel kezet.
- Nem tudom, mennyire emlékszel rám, de én vagyok Jasper – nyújtotta a kezét. Mikor Kitty felnézett rá, rögtön egy gondolat járt a fejében: „De aranyos! Sajna pont Alice-hez illik. ” Testvérem érezte, hogy furcsa érzéseket táplál, amit nem tudott hova tenni.
- Valamennyire emlékszem – hangja – annak ellenére, hogy miket érzett, - ugyanolyan volt, mint eddig. – Tényleg, lehet egy kérésem? Leállítanátok Alice-t, és az ötletét, hogy ide költözzek? – kérdezte.
- Sajna nem, bocsi, de hugi eléggé… veszélyes – nevette el az utolsó szót.
- Igaza van, csak fölösleges vita lenne vele – értett egyet szerelmével Rose. – Sajnáljuk!
- Jaj, dehogy semmi baj! Megértelek téged is Betonember – nézett Em felé, - és téged is Plázacicaszőke – mondta nővéremnek. Nem tudtam nem kacagni, ahhoz túl vicces volt mindkettejük gondolata. Emmett nem akart hinni a fülének, míg Rose-t elöntötte a düh „Gyűlölöm! ”Tudtam, hogy később még megszívathatom ezzel.
- Tényleg, Alice-t már elnevezted? – kérdezte kissé megsértődve a medve méretű bátyám.
- Persze, ki nem hagynám – mosolygott. – Ő egyszerűen csak Rókabogyó, mert ugrál, és ravaszul rám akart adni egy harisnyát. – Ekkor néztem meg, hogy végül is mit választott Alice neki. Egy zöld, térdig érő ruhát láthattam rajta, aminek egy kicsi ujja volt, és a melle alá egy aranyszínű övet tettek. Alice most is jól választott.
- Ez vicces – mosolyodott el újra Emmett. – De egy valakit kihagytál, nem? Jasper-t! Ne hogy csak mi szívjunk! – igen, tudtam, hogy nem fogja, hogy legalább egyikünket normálisan nevezzen. De azt azért még mindig nem értettem, hogy mi befogadjuk, meg mi egy s más, erre ő így viselkedik, mégis többünk még mindig kedvelte.
- Hmm – gondolkodott el. „ Ő nagyon helyes, kivételezzek vele? Na, jó, erre már tudom a választ: NEM! Jahj, de akkor sem tudom, milyen becenevet adjak neki. Franc! De, azt hiszem, de, már tudom, mit kell, tegyek! ” mielőtt rendesen kigondolta volna, már mondta is. – Rókabogyó, Jasper tud énekelni?
- Igen – felelte meglepetten Alice.
- Akkor egyszerű, hogy mi legyen. – Mosolyodott el. Éreztem, hogy mindenki érdeklődve fordul oda, pedig igazából senkit nem izgatott. Talán csak Emmettet. Jasper gondolatai azt mutatták, hogy nem érdekli őt, felőle bárminek nevezhetik. –Buzigyanús! – szólalt meg. Egy pillanatra mindenkinek leesett az álla, ami miatt nagyon elégedett lett magával Kathe. Majd hirtelen Emmett felröhögött, míg Jasper gondolatban nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy: „Mi van? Ez most komoly? Bárminek nevezhetett volna, de erre egyáltalán nem számítottam. ” Mások is elmosolyodtak, még én is csak nehezen tudtam elfojtani a nevetésemet. Egyedül Emmett volt az egyetlen, aki jóízűen röhögött. – Örülök, hogy tetszik nektek!
- De, azért remélem, engem másként fogsz hívni! – mondta határozottan Rose.
- Rendben, ha nem akarod. – vonta meg a vállát. – Felőlem lehetsz Plázacicahajú is. – Erre megint mindenki mosolygott, de én hamar elkomorodtam. Rosalie gondolatai miatt aggódni kezdtem. „ Hogy merészeli? Mit képzel magáról? Grhg, egyszer megfogom ezt bosszulni! Meg én! Velem senki ne packázzon! Kinyírom. Igen, megteszem! ” Utána arra lettem figyelmes, hogy támadó pozíciót vett fel.

 A következő fejezetet hat komment után fogom hozni! Puszi

7 megjegyzés:

Unknown írta...

Szijja
Nagyon jó lett:D
Kitty nagyon durva töök tetszik a személyisége:D
Nagyon várom a kövit!!
Puszi Kitti

Névtelen írta...

Szijaa! :D
Király fejezet lett!
A becenevek halálosak voltak. xd
Buzigyanús. xd meg Fészekfej... xd hát ez nagy.
Ez a Kitty nem semmi. :D
Azért remélem Rose nem fogja bántani.
Puszi,

Alice^^

Névtelen írta...

Szia!
Imádtam!!!!!!!!!!!!:)

Pumpili írta...

Jó lett, de kár hogy csak ilyen kevesen olvassák =(

Wyyy írta...

AHW ez nagyon nagy..xD
Végig röhögtem az egészet..de Jazz neve Buzigyanús..xD..rohadt nagy...
nagyon jó lett
siess a kövivel

puszillak

Wyyy(=

Bella. írta...

Wáá Kizz^^
Ez hatalmas lett xD (Y) Imádtam :D

Japer neve..xD Buzigyanús..áá xD
Sírva röhögtem pár résznél :D
Plázacicahajú,fészekfej...lájk :D
"Skizo lettél, Öcsi?” -ez k*va nagy >< :D
El ne felejcs szólni legközelebb is :D xD
Remélem hamar összegyűlnek a komik..ja,összegyűltek xD
Jóvan'...(Y) -.-" :D:D

Váromnagyon^^

Bella(:

αndi írta...

Szió Kizzy!:D
Nagyon jó fejezett lett! Imádtam!:D
Nagyon bírom Kitty-t:P
Azok a becenevekXD
Szegény Jasper:P
A kis Buzigyanús:PP
REmélem, végül sikerül leállítaniuk Rose-t, mielőtt megtámadja...:\
Kíváncsian várom a folytatást!:D

puszi:andi