Előszó

Ez a történetem kezdete. Remélem tetszeni fog, és nem lesz semmi baj. Előre szólok, hogy ebben a történetben a vámpírok egy dolgot tudni fognak csinálni, még pedig sírni. Szerintem ez nem baj, de ha nem tetszik, az így járt. Jó olvasást! Kittikef

Alice szemszöge:

Egy újabb városba mentünk, egy újabb suliba. Senki sem örült neki, csak én. Már megszoktam, hogy mindig elrepülök, vagy messzire megyek, hisz sokat szoktam akár még külföldön is vásárolni. Viszont a többiek utálták ezt, főleg, hogy emberi tempóban kellett haladnunk. Emmett volt az, aki a legrosszabbul viselte.
- Mikor érünk oda? - kérdezte már vagy 20-jára.
- Hamarosan. - mondta higgadtan Rose.
- És mikor hamarosan? - nyávogta.
- Hamarosan, hamarosan, és ha még 1-szer megkérdezed, olyat kapsz, hogy a Volturiig szállsz! - ordított rá Edward.
- Nem téged kérdeztelek. - mondta durcásan Emi.
- De igaza van. - Szállt Bella a férje védelmére.
- Hé, ne bántsd a férjemet! - pirított rá Rose.
- Ne veszekedjetek! - szólt hátrafelé Esmee. - Nem vagytok csecsemők.
- De bántanak. - nyafogott még mindig Emi.
- Kellett nekünk gyerek, igaz? Vajon most mit csinálhatnánk nélkülük? - kérdezte lemondóan Carlisne.
- Hé! - mondta mindenki egyszerre.Ezek után nem volt több beszélgetés, és mindenki lenyugodott, de ekkor megszólalt Emmett.
- Mikor érünk oda?
- Fejezd már be! - kiabáltam mostmár én vele.
- Bocs Carlisne, de muszály megtennem. - mondta Esmee, mire mindenki felé fordult.
- Nem, az elég drasztikus lenne. - válaszolt Carlisne.
- De ha nem tesszük, akkor elfognak fajulni a helyzet, nem gondolod?
- Ez igaz, de nem, azért még korai, majdamikor vészesen rossz lesz minden. - mindenki csendben volt és csak figyelt.
- Akkor már túl késő lesz.
- Mire gondolnak? - kérdezte Emmett Edwardtól.
- Arra, hogy milyen helyzetek azok, amikor felkell használniuk azt, amiről most beszélnek.
- De miről beszélnek? - kérdezte Rose.
- Arra nem gondolnak. - vonta meg a vállát Edward.
- Miről beszéltek? - kérdezte előre dőlve Bella.
- Ennyire érdekel titeket? - csodálkozott Esmee.
- Igen. - bólogatott mindeni
- Találjátok ki. - mondta mosolyogva Carlisne. - Akinek van valami ötlete, az írjon egy cetlire, és adja előre. Mi majd megfogjuk mondani, hogy jó vagy sem. Ha valaki kitalálja akkor az ne szóljon senkinek se, addig, amíg mindenki ki nem találja. Oh, és Edward, ha vkinek kitaláltad a gondolataiból, akkor azt írd a cetlire. Megbízunk benned rendben?
- Oké. - mondta mindenki, és gondolkozóba estünk. Egy perc múlva Emmett már is előre adott egy cetlit.
- E...E....Emmett, ilyen.... hogy juthat eszedbe rólunk, ez egy egyértelmű NEM! ( Hogy itt mi nem, azt rátok bízom ) - mondta Esmee kicsit meghökkenve. A következőt Jasper adta oda, de ekkor megnéztem mit csinálnak a többiek. Mindenki a másikat leste, és úgy tűnt eléggé dühösek, amiért nem tudják.
- Ügyes vagy fiam! Eltaláltad. - mondta Carlisne. - Tartsd is hozzá magad.
- A francba! - szólalt meg Edi. - Miért kell, hogy ennyire nyugodtak legyenek még a gondolataid is Jasper?
- Hé, arról nem tehetek, hogy nem figyelsz! - mondta, és elfordult az ablak felé. Szerintem érezte, hogy mindenki megvetően nézett rá, hisz elsőnek írta a helyes megfejtést. Ez nem tartott sokái, csak egy 5 percig, utána megint elgondolkodtunk, hogy mi is a jó válasz.
- Megérkeztünk! - szólt hirtelen Esmee.
- Máris? - kérdeztem, és láttam, hogy nem csak nekem furcsa.
- Nagyon elgondolkodhattatok, ha észre sem vettétek, hogy már egy fél nap eltelt.
- Hogy? - kérdezte leesett állal Emmett.
- Pontosan. Na de a lényeg, hogy itthon vagyunk. - mondta kedves mosollyal az arcán Carlisne.
- Na, és hol lesz a suli? - kérdezte Edward.
- Most ezt muszály volt? - nyafogott Emi.
- Most mi a bajod? - vágott vissza Ed.
- Az a bajom, hogy elrontottad a napomat.
- Mivel? - kérdezte csodálkozva Bella.
- Azzal, hogy felhozta az iskolát. - mondta nyugodt hangon Rose. - Utálja. Mintha egy óvodást hallanék minden nap.
-Részvétem. - mondtam, azzal megindultam a házunk felé. Gyönyörű volt. Minden modern, és fényűző. A bejárattal szemben egy lépcső vezetett lefelé a nappaliba, ahol 6 személy is elfért, ha nem számítjuk bele a puffot. A háta mögött volt egy kis étkező, és ezzel a kettővel szemben volt egy gyönyörű nagy TV, ami mellett sok hangszóró volt, ahonnan jobban jöttek a hangok, mint egy moziban. Ezek után a konyhát pillantottam meg, ami két részben volt. Az egyik részén 2 ívben volt elválasztva, aminek az egyik oldalán középen volt a mosogató, és mellette sok hely. A másik oldalon középen a tűzhely, mellette szintén sok hely. A másik elkülönített részen volt a legtöbb tárolóhely, és benne a mikro, és a hűtő. Teljesen elvoltam ragadtatva. Ezek után már csak a szobámra voltam kíváncsi - mármint az én és Jazz szobájára. Mikor felértem Jazz már az ajtóban állt, és mikor meglátott csa ennyit mondott mosolyogva:
- Hidd el, tetszeni fog.
Amikor beléptem, úgy éreztem, hogyha ember lennék, már ájultan feküdnék a kerek aljú ágyon, ami szépen a szoba közepére volt igazítva. Mögötte volt egy lépcső, ami - Oh, my God! - a gardrobhoz vezetett. Mikor felértem egy hatalmas szobát láttam, amiben csak szekrányek voltak, és az egész fából készült, de amiben az egész jó volt, az az, hogy nem voltak ajtók, így láttam, hogy mi hol van. Nagyon örültem neki, és ekkor hátulról átölelt Jazzy.


NAPPALI
KONYHA
JAZZ ÉS ALICE HÁLÓJA
GARDRÓB ( ezt sokkal nagyobban képzeljétek el, hisz ismerjük Alicet! XD )