Sziasztok! Hát meghoztam, most viszonylag gyors a frisst. Remélem tetszeni fog, bár ez sem lett olyan hosszú, na de most jön a szünet, és megpróbálok elegendő hosszúságút írni - ami nem csak ilyenekből áll: jfirhetfr. Jó olvasást, puszi: Kittikef
- De én most tényleg nem értelek. - mondta Jasper.
- Tudod jól, és tudtad jól amikor hozzám jöttél, hogy pattogós típus vagyok! - kiabáltam vele.
- Igen, éppen ezért vettelek el. - próbált átölelni, de ellöktem.
- És ezért is fogsz elhagyni? - vontam kérdőre, és már az egész arcom könnyben úszott. Letöröltem egy papírzsepivel, de helyére hamar újjak kerültek.
- Miket beszélsz? - nézett rám aggódóan. - Miről beszélsz, én az életben, soha nem hagynálak el! - mondta keményen. Odajött hozzám, és megfogta a két vállamat. Erőltette, hogy a szemébe nézzek. - Ilyen ne jusson eszedbe. mondd el, hogy mi a bajod, és megbeszéljük, de nem akarom, hogy ilyen marhaság az eszedbe jusson. - Szem ijedtséget, tükrözött, mégis nézése inkább dühös volt.
- Amikor még beszéltünk az étterem előtt, és elkezdtem ugrálni. - suttogtam.
- Igen? - kérdezte kíváncsian.
- Lefogtál, és ez nagyon megijesztett, arról nem is beszélve, hogy megaláztál a többiek előtt.
- Én.. nem akartalak. - mondta szomorúan. - Ne haragudj! - azzal át is ölelt. Éreztem, hogy meglágyul a szívem, és azért át is öleltem. Úgy álltunk vagy egy fél percig, majd megcsókolt. Nagyon szeretttem, amikor így ki tudott engesztelni engem, de úgy gondoltam, kicsit még szórakozok vele, ami lényegében igaz is volt.
- De remélem tudod, hogy akkor is gyűlöllek téged. - mondtam, és haragos képet vágtam.
- Miért? - kérdezte aggódva.
- Mert amikor utállak, akkor is csak te tudsz úgy hozzám szólni, hogy rögtön megbocsássak. - mosolyogtam el magam.
- Igen, emiatt én is utállak téged. - mondta, és ő is csak mosolygott végre, OLyan gyönyörűen, és édesen. - Én sem szeretem, hogy ha összevagyok veszve veled, te úgy tudsz megérinteni, hogyí az az előtti gyűlöletemet egy perc alatt elfelejtsem.
- Csak is te ismersz engem annyira, hogy tudd, mikor kell mit mondani, és ez rossz.
- Te is ki szoktál hozni a sodromból kislány, de amikor eszembe jut mennyire szükségem van rád, minden megváltozik. - mondta, majd gyengéden megcsókolt. Talán tovább is folytattuk volna, de ekkor olyan halk motoszkálást hallottunk az ajtó előtt, hogy mi is csak véletlenül hallottuk meg. Nem kellett sok, hogy rájöjjünk Emmett az. Az én édesem, felém nézett, amiből rögtön megértettem, hogy át akarja ejteni. Arra gondoltam, hogy: "Szegény Emmett, jól megszívja mostanában. Tényleg, vajon készülődik az előadására? Majd megkérdezem, ha még szóba áll velem. " Úgy tettünk, mint akik nagyon jól elvannak, és semmit sem sejtenek. Az ajtó közelébe vetettük magunkat, majd megcsókoltam Jaspert. Ő amikor abbahagyta, hogy Emmett még véletlenül se hallja meg, hogy a kilincshez nyúl, azt mondta nekem, hogy szeretlek. ÉN is mondtam, és a fényképezőgépért nyúltam.Az ajtó elé álltam, amit az én lovagom kinyitott, majd felüvöltött, hogy meglepetés. Az ajtóban Emi volt egy kamerával a kezében. Amint meglátott, rögtön hátra esett, így a lehajolt helyzetéből, seggen volt, amikor a fotót csináltam.
- MEGLEPETÉS!! - mondta Jazzi, és nevetett. Emmett először csak értetlenül ült, majd dühösen felpattant.
- Ezt mégis miért csináltátok? - közben dühös láng gyúlt a szemében.
- Miért, te mire készültél? - kérdezte a férjem, de mostanra már ő sem mosolygott. Kezdtem megijedni.
- De neked ehhez semmi jogod nem volt! - próbált hárítani a család medvéje.
- Mintha amire te készültél volna, lett volna, mi? - miközben mondta, végigmérte ellenfelét. Ismerte mindenki ezt a nézését. Küzdeni akart és nem akarta visszafogni magát. Reméltem, hogy Emmett okosabb lesz, hiszen már látta harcolás közben, de tévedtem. Amint megértette testvére mire készül, harcias csillogás derült fel a szemében.
- Ha harc, hát legyen harc, öcsi. - gyilkos mosolyra húzta a száját. Szólni akartam, de addigra már kiértek a ház elé. Féltem, és féltettem egyszerre. Féltem, hogy annyira bedühödnek, hogy tényleg komoly baja esik az egyiknek, de ha nem, akkor valaki másnak esik baja. Ebből kifolyólag féltettem mindenkit, főleg a kis Nessit. Szegényt, ha egy támadás megtalálná, jutott eszembe, és itt elfogott a jeges rémület. - Talán meg is halhat! Lesuhantam. Még nem kezdődött el semmi. Felmérték egymást. Rögtön tudtam, ez lesz az utolsó pillanat, ha még valamit akarok csinálni. Odamentem Jasperhez. Nem vett észre, ezért hozzászóltam.
- Figyelj, ne csinálj hülyeséget. - mondtam, de a félelem, és az aggodalom miatt elcsuklott a hangom. Ő rám se hederített.
- Kérlek. - tettem hozzá, és megfogtam a karját. Ő felém nézett, de a tekintetén eluralkodott a gyűlölet, és a harcolási szenvedély. - Felfogtad te, hogy mire készülsz? - ordítottam rá. - Mindenki tudja, hogy te erősebb vagy! Nem kellene ezt csinálnod, vagy megakarod ölni a testvéredet? - erre megingott, de végül ezt is legyőzte.
- Kérlek. - suttogta gyilkos hangon. - Kérlek menj el. Nem akarom, hogy bármi bajod essen. - Erre megint rám került egy idegességi fok. Nem akartam hinni a fülemnek. Ezt a Jaspert én már nem ismertem, nem az volt, aki mindig is. Ekkor ránéztem könyörgő szemmel Emmett felé, de ő rám sem hederített. Amikor találkozott a tekintetünk, ő csak nemet intett. Nem tehettem mást, elkezdtem kiabálni segítségért.
- Rose, Bella, valaki, jöjjön ki! - ordítottam. Kezeim között, amik még mindig Jasper karját fonták át, éreztem, ahogy az izmai férjemnek megfeszülnek. Ki akarta tépni a karját, de tartottam. Végül mindenki aki még nem volt jelen, kijött. Rose megértette mit kell tennie, és Emmett felé indult. Láttam az aggodalmat a szemében, és amikor elkezdtek beszélni, hallottam még a hangjában is.
- Emmett, ne tedd ezt. - mondta.
- Mégis miért ne! - pirított rá Em. - Ha nem teszem meg, az a becsületembe fog kerülni.
- Ne gondolj mindig csak magadra! - ordított rá Rose. - Ha ti megőrültök, minden elfajulhat! Bárkinek baja eshet!
- Akkor menjetek el, és hagyjatok kettesben vele.- hangjában tisztán hallatszódott a harag, és az egoistaság. - Hidd el, amikor visszajöttök, ilyen gond többet nem lesz. Vele pedig pláne ne lesz gond. - mondta, és a végét kihangsúlyozta, miközben Jasper felé mutatott. Ha ember lettem volna, biztos kirázott volna a hideg. Ahogy Roset láttam, a szeme kitárult, és a félelem minden porcikáját átjárta. megpróbáltam még én is szólni pár szót, hogy nyugodtan maradjanak, de nem sikerült, mert mind a két fiú elindult egymás felé. Jasper, ha nem tépte volna ki nagy erővel karját a kezeim közül, akkor lehet, én is a harcban kellős közepén találtam volna magam. Elvesztettem az egyensúlyom, de nem sokáig. Amikor a fiúk felé néztem, nem láttam mást, minthogy Jasper megfogja Emmett karját, és egy mozdulattal az erdőbe dobta. A földön 2-szer bukfencezett, majd egyet a levegőben is pördült, és végül nagy robajjal célba ért. Ezalatt Japsert megpróbálta lefogni Edward, és Carlisne, de nem jártak sok sikerrel, mert sikerült elmenekülnie a karok előtt. Emmett sem időzött sokat a földön, rögtön felpattant, szemében harci vágy tüze lobogott. Ekkor egy szobában találtam magam. Látomásom volt. Rose volt előttem, egy asztalnál ült, és sírt. Egy kép előtt volt, amin Emmett fényképét véltem felfedezni gyászkeretben. Rose csak sírt, és a fotót simogatta. Hirtelen egy kisbaba hangját hallottam, ahogy gügyög. Ez a hang hamar szívszorító rívásba váltott. Rosalienak több sem kellett, felpattant, és a hang irányába ment. Ekkor láttam meg az arcát. Fájdalmas volt, és elnyűtt. Vadászni legalább 1 hete nem volt. Követtem, és egy gyerekszobába értünk. Közepén egy bölcső volt, minden hang forrása. Rose kivett belőle egy kisbabát, valószínűleg fiú volt, mert kék és fekete volt minden. Halkan elkezdett hozzá beszélni.
- Jaj, édes kicsikém. - kezdte, de hangja néha elcsuklott. - Milyen jó lenne, ha itt lenne apád is. Biztos nagyon szeretne, és mindig veled játszana. - nevetett fel keserűen. - de ne aggódj, hamarosan minden megoldódik. Aki megölte apádat, nem sokára követheti, és akkor megnyugodhatunk. - felkuncogott. De nem akárhogy, hanem mint egy őrült. Hirtelen újra láttam az erdőt és a verekedő fiúkat. Feléjük akartam menni, de meg sem tudtam moccanni, mert egy újabb látomásom lett. Megint Rosaliet láttam, hosszú barna kabátban, amint egy üzletből jön ki. Kezében gyerektápot tartott. Nem nézett semerre, csak ment, amikor nekiütközött valakinek. Az illetőnek fájdalmas volt a nézése, és sajnálkozó. Nem kellett sok, és felismertem, hogy az Jasper.
- Sajnálom. - mondta halkan.
- Ugyan mit? - kérdezte Rose. - Azt, hogy megölted Emit, azt, hogy miattad a fiamnak egyedül kell felnőnie? Ne tán azt, hogy...- nem folytatta, csak gondosan letette egy közeli padra a csomagját. Jasper türelmesen várt, de nem tette jól, mert Rose megfordult, és támadni kezdett. Jasper először fel sme fogta, hogy mi történt vele, csak várta, hogy földet érjen. Még le sem ért teljesen, Rose mégegyet ütött. Jasper nem tett semmit. Várt. Várta, hogy abbamaradjon minden. Ekkor vettem észre, hogy én is ott vagyok. Nem csinálok mást, mint csak figyelek. Úgy álltam ott, mint aki ott sincs. Visszafordultam, és láttam, amint Rose beleharap Jasperbe, többször is. A következő pillanatban, Rose egy ház oldalának csapódott. Én löktem oda. Hozzá suhantam, és elkezdtem azt csinálni vele, amit ő tett Jazzivel. Férjem megpróbált leállítani, de nem sikerült neki. Csak akkor hagytam abba, amikor Rose meghalt. Ott álltam a tetemei fölött, és csak figyeltem a hulla hulláját. Ekkor megszakadt a kép, és én megint a jelenben voltam. Addig is a sírás kerülgetett, de utána, minden kijött belőlem. Rose oda akart jönni hozzám, de mielőtt még megnyugtathatott volna, elüvöltöttem magam.
- HAGYJÁTOK ABBA! - ordítottam keservesen. - EMMETT, MEG FOGSZ HALNI, ÉS NEM CSAK TE, HANEM ROSE IS MEGHAL!.
- Ugyanmár, ezt honnan veszed? - kérdezte Rose, megdöbbenten, és lesokkolva.
- Láttam! - mondtam és letérdeltem, hogy még kisebb legyek. Nem akartam ott lenni. Mikor felnéztem, a fiúk már nem harcoltak, csak néztek felém.
- Mit láttál? - kérdezte félve Emmett. Mindent elmondtam, bár kicsit nehezen. Nem igazán tudtam megemészteni amit láttam. Mikor befejeztem, a két fiúra néztem. Emmett inkább félt, míg Jasper le volt sokkolva a hallottaktól. Nagy, mély, feszült csönd keletkezett, amit Rose tört meg.
- Akkor ugye, most már abbahagyjátok a harcolást, igaz? - kérdezte és a két fiúra bámult. Ők először egymás felé néztek, majd bólintottak.
- Na, akkor örülni kell. - mondta, és mosolyra húzta a száját. Mindenki idiótán nézett rá. Én sem igazán értettem, mire gondolhat, hiszen nem rég, még életre-halálra menő küzdelem volt, és nem rég mondtam el, hogy meg fog halni. Ekkor végre elárulta, hogy mit akar ebből kihozni.
- Ne legyetek ilyen idióták! - pirított ránk Rosalie.
- Nem igazán értelek Cica. - mondta értetlenkedve Emmett.
- Hiszen lesz egy kisfiunk! - mondta és a szeme csak úgy csillogott a boldogságtól. Mindenkinek leesett, és mosolyra húztuk a szánk.
- Ez igaz. - mondta Bella. - Na, de akkor lesz egy játszótársa a kis Nessinek.
- Pontosan, és hogy minél hamarabb legyen egy játszótársa, készülődj Emi maci, megyünk az árvaházba. - azzal már be is ment készülődni, és ezt azóta sem tudom, hogy csinálta, de mikor Emire akartam nézni, már ő sem állt otthanem Rose keze között vergődött , pedig nem telt el több, mint egy másodperc!!
Kérlek, komizzatok!! Please :)
4. fejezet - A harc
- De én most tényleg nem értelek. - mondta Jasper.
- Tudod jól, és tudtad jól amikor hozzám jöttél, hogy pattogós típus vagyok! - kiabáltam vele.
- Igen, éppen ezért vettelek el. - próbált átölelni, de ellöktem.
- És ezért is fogsz elhagyni? - vontam kérdőre, és már az egész arcom könnyben úszott. Letöröltem egy papírzsepivel, de helyére hamar újjak kerültek.
- Miket beszélsz? - nézett rám aggódóan. - Miről beszélsz, én az életben, soha nem hagynálak el! - mondta keményen. Odajött hozzám, és megfogta a két vállamat. Erőltette, hogy a szemébe nézzek. - Ilyen ne jusson eszedbe. mondd el, hogy mi a bajod, és megbeszéljük, de nem akarom, hogy ilyen marhaság az eszedbe jusson. - Szem ijedtséget, tükrözött, mégis nézése inkább dühös volt.
- Amikor még beszéltünk az étterem előtt, és elkezdtem ugrálni. - suttogtam.
- Igen? - kérdezte kíváncsian.
- Lefogtál, és ez nagyon megijesztett, arról nem is beszélve, hogy megaláztál a többiek előtt.
- Én.. nem akartalak. - mondta szomorúan. - Ne haragudj! - azzal át is ölelt. Éreztem, hogy meglágyul a szívem, és azért át is öleltem. Úgy álltunk vagy egy fél percig, majd megcsókolt. Nagyon szeretttem, amikor így ki tudott engesztelni engem, de úgy gondoltam, kicsit még szórakozok vele, ami lényegében igaz is volt.
- De remélem tudod, hogy akkor is gyűlöllek téged. - mondtam, és haragos képet vágtam.
- Miért? - kérdezte aggódva.
- Mert amikor utállak, akkor is csak te tudsz úgy hozzám szólni, hogy rögtön megbocsássak. - mosolyogtam el magam.
- Igen, emiatt én is utállak téged. - mondta, és ő is csak mosolygott végre, OLyan gyönyörűen, és édesen. - Én sem szeretem, hogy ha összevagyok veszve veled, te úgy tudsz megérinteni, hogyí az az előtti gyűlöletemet egy perc alatt elfelejtsem.
- Csak is te ismersz engem annyira, hogy tudd, mikor kell mit mondani, és ez rossz.
- Te is ki szoktál hozni a sodromból kislány, de amikor eszembe jut mennyire szükségem van rád, minden megváltozik. - mondta, majd gyengéden megcsókolt. Talán tovább is folytattuk volna, de ekkor olyan halk motoszkálást hallottunk az ajtó előtt, hogy mi is csak véletlenül hallottuk meg. Nem kellett sok, hogy rájöjjünk Emmett az. Az én édesem, felém nézett, amiből rögtön megértettem, hogy át akarja ejteni. Arra gondoltam, hogy: "Szegény Emmett, jól megszívja mostanában. Tényleg, vajon készülődik az előadására? Majd megkérdezem, ha még szóba áll velem. " Úgy tettünk, mint akik nagyon jól elvannak, és semmit sem sejtenek. Az ajtó közelébe vetettük magunkat, majd megcsókoltam Jaspert. Ő amikor abbahagyta, hogy Emmett még véletlenül se hallja meg, hogy a kilincshez nyúl, azt mondta nekem, hogy szeretlek. ÉN is mondtam, és a fényképezőgépért nyúltam.Az ajtó elé álltam, amit az én lovagom kinyitott, majd felüvöltött, hogy meglepetés. Az ajtóban Emi volt egy kamerával a kezében. Amint meglátott, rögtön hátra esett, így a lehajolt helyzetéből, seggen volt, amikor a fotót csináltam.
- MEGLEPETÉS!! - mondta Jazzi, és nevetett. Emmett először csak értetlenül ült, majd dühösen felpattant.
- Ezt mégis miért csináltátok? - közben dühös láng gyúlt a szemében.
- Miért, te mire készültél? - kérdezte a férjem, de mostanra már ő sem mosolygott. Kezdtem megijedni.
- De neked ehhez semmi jogod nem volt! - próbált hárítani a család medvéje.
- Mintha amire te készültél volna, lett volna, mi? - miközben mondta, végigmérte ellenfelét. Ismerte mindenki ezt a nézését. Küzdeni akart és nem akarta visszafogni magát. Reméltem, hogy Emmett okosabb lesz, hiszen már látta harcolás közben, de tévedtem. Amint megértette testvére mire készül, harcias csillogás derült fel a szemében.
- Ha harc, hát legyen harc, öcsi. - gyilkos mosolyra húzta a száját. Szólni akartam, de addigra már kiértek a ház elé. Féltem, és féltettem egyszerre. Féltem, hogy annyira bedühödnek, hogy tényleg komoly baja esik az egyiknek, de ha nem, akkor valaki másnak esik baja. Ebből kifolyólag féltettem mindenkit, főleg a kis Nessit. Szegényt, ha egy támadás megtalálná, jutott eszembe, és itt elfogott a jeges rémület. - Talán meg is halhat! Lesuhantam. Még nem kezdődött el semmi. Felmérték egymást. Rögtön tudtam, ez lesz az utolsó pillanat, ha még valamit akarok csinálni. Odamentem Jasperhez. Nem vett észre, ezért hozzászóltam.
- Figyelj, ne csinálj hülyeséget. - mondtam, de a félelem, és az aggodalom miatt elcsuklott a hangom. Ő rám se hederített.
- Kérlek. - tettem hozzá, és megfogtam a karját. Ő felém nézett, de a tekintetén eluralkodott a gyűlölet, és a harcolási szenvedély. - Felfogtad te, hogy mire készülsz? - ordítottam rá. - Mindenki tudja, hogy te erősebb vagy! Nem kellene ezt csinálnod, vagy megakarod ölni a testvéredet? - erre megingott, de végül ezt is legyőzte.
- Kérlek. - suttogta gyilkos hangon. - Kérlek menj el. Nem akarom, hogy bármi bajod essen. - Erre megint rám került egy idegességi fok. Nem akartam hinni a fülemnek. Ezt a Jaspert én már nem ismertem, nem az volt, aki mindig is. Ekkor ránéztem könyörgő szemmel Emmett felé, de ő rám sem hederített. Amikor találkozott a tekintetünk, ő csak nemet intett. Nem tehettem mást, elkezdtem kiabálni segítségért.
- Rose, Bella, valaki, jöjjön ki! - ordítottam. Kezeim között, amik még mindig Jasper karját fonták át, éreztem, ahogy az izmai férjemnek megfeszülnek. Ki akarta tépni a karját, de tartottam. Végül mindenki aki még nem volt jelen, kijött. Rose megértette mit kell tennie, és Emmett felé indult. Láttam az aggodalmat a szemében, és amikor elkezdtek beszélni, hallottam még a hangjában is.
- Emmett, ne tedd ezt. - mondta.
- Mégis miért ne! - pirított rá Em. - Ha nem teszem meg, az a becsületembe fog kerülni.
- Ne gondolj mindig csak magadra! - ordított rá Rose. - Ha ti megőrültök, minden elfajulhat! Bárkinek baja eshet!
- Akkor menjetek el, és hagyjatok kettesben vele.- hangjában tisztán hallatszódott a harag, és az egoistaság. - Hidd el, amikor visszajöttök, ilyen gond többet nem lesz. Vele pedig pláne ne lesz gond. - mondta, és a végét kihangsúlyozta, miközben Jasper felé mutatott. Ha ember lettem volna, biztos kirázott volna a hideg. Ahogy Roset láttam, a szeme kitárult, és a félelem minden porcikáját átjárta. megpróbáltam még én is szólni pár szót, hogy nyugodtan maradjanak, de nem sikerült, mert mind a két fiú elindult egymás felé. Jasper, ha nem tépte volna ki nagy erővel karját a kezeim közül, akkor lehet, én is a harcban kellős közepén találtam volna magam. Elvesztettem az egyensúlyom, de nem sokáig. Amikor a fiúk felé néztem, nem láttam mást, minthogy Jasper megfogja Emmett karját, és egy mozdulattal az erdőbe dobta. A földön 2-szer bukfencezett, majd egyet a levegőben is pördült, és végül nagy robajjal célba ért. Ezalatt Japsert megpróbálta lefogni Edward, és Carlisne, de nem jártak sok sikerrel, mert sikerült elmenekülnie a karok előtt. Emmett sem időzött sokat a földön, rögtön felpattant, szemében harci vágy tüze lobogott. Ekkor egy szobában találtam magam. Látomásom volt. Rose volt előttem, egy asztalnál ült, és sírt. Egy kép előtt volt, amin Emmett fényképét véltem felfedezni gyászkeretben. Rose csak sírt, és a fotót simogatta. Hirtelen egy kisbaba hangját hallottam, ahogy gügyög. Ez a hang hamar szívszorító rívásba váltott. Rosalienak több sem kellett, felpattant, és a hang irányába ment. Ekkor láttam meg az arcát. Fájdalmas volt, és elnyűtt. Vadászni legalább 1 hete nem volt. Követtem, és egy gyerekszobába értünk. Közepén egy bölcső volt, minden hang forrása. Rose kivett belőle egy kisbabát, valószínűleg fiú volt, mert kék és fekete volt minden. Halkan elkezdett hozzá beszélni.
- Jaj, édes kicsikém. - kezdte, de hangja néha elcsuklott. - Milyen jó lenne, ha itt lenne apád is. Biztos nagyon szeretne, és mindig veled játszana. - nevetett fel keserűen. - de ne aggódj, hamarosan minden megoldódik. Aki megölte apádat, nem sokára követheti, és akkor megnyugodhatunk. - felkuncogott. De nem akárhogy, hanem mint egy őrült. Hirtelen újra láttam az erdőt és a verekedő fiúkat. Feléjük akartam menni, de meg sem tudtam moccanni, mert egy újabb látomásom lett. Megint Rosaliet láttam, hosszú barna kabátban, amint egy üzletből jön ki. Kezében gyerektápot tartott. Nem nézett semerre, csak ment, amikor nekiütközött valakinek. Az illetőnek fájdalmas volt a nézése, és sajnálkozó. Nem kellett sok, és felismertem, hogy az Jasper.
- Sajnálom. - mondta halkan.
- Ugyan mit? - kérdezte Rose. - Azt, hogy megölted Emit, azt, hogy miattad a fiamnak egyedül kell felnőnie? Ne tán azt, hogy...- nem folytatta, csak gondosan letette egy közeli padra a csomagját. Jasper türelmesen várt, de nem tette jól, mert Rose megfordult, és támadni kezdett. Jasper először fel sme fogta, hogy mi történt vele, csak várta, hogy földet érjen. Még le sem ért teljesen, Rose mégegyet ütött. Jasper nem tett semmit. Várt. Várta, hogy abbamaradjon minden. Ekkor vettem észre, hogy én is ott vagyok. Nem csinálok mást, mint csak figyelek. Úgy álltam ott, mint aki ott sincs. Visszafordultam, és láttam, amint Rose beleharap Jasperbe, többször is. A következő pillanatban, Rose egy ház oldalának csapódott. Én löktem oda. Hozzá suhantam, és elkezdtem azt csinálni vele, amit ő tett Jazzivel. Férjem megpróbált leállítani, de nem sikerült neki. Csak akkor hagytam abba, amikor Rose meghalt. Ott álltam a tetemei fölött, és csak figyeltem a hulla hulláját. Ekkor megszakadt a kép, és én megint a jelenben voltam. Addig is a sírás kerülgetett, de utána, minden kijött belőlem. Rose oda akart jönni hozzám, de mielőtt még megnyugtathatott volna, elüvöltöttem magam.
- HAGYJÁTOK ABBA! - ordítottam keservesen. - EMMETT, MEG FOGSZ HALNI, ÉS NEM CSAK TE, HANEM ROSE IS MEGHAL!.
- Ugyanmár, ezt honnan veszed? - kérdezte Rose, megdöbbenten, és lesokkolva.
- Láttam! - mondtam és letérdeltem, hogy még kisebb legyek. Nem akartam ott lenni. Mikor felnéztem, a fiúk már nem harcoltak, csak néztek felém.
- Mit láttál? - kérdezte félve Emmett. Mindent elmondtam, bár kicsit nehezen. Nem igazán tudtam megemészteni amit láttam. Mikor befejeztem, a két fiúra néztem. Emmett inkább félt, míg Jasper le volt sokkolva a hallottaktól. Nagy, mély, feszült csönd keletkezett, amit Rose tört meg.
- Akkor ugye, most már abbahagyjátok a harcolást, igaz? - kérdezte és a két fiúra bámult. Ők először egymás felé néztek, majd bólintottak.
- Na, akkor örülni kell. - mondta, és mosolyra húzta a száját. Mindenki idiótán nézett rá. Én sem igazán értettem, mire gondolhat, hiszen nem rég, még életre-halálra menő küzdelem volt, és nem rég mondtam el, hogy meg fog halni. Ekkor végre elárulta, hogy mit akar ebből kihozni.
- Ne legyetek ilyen idióták! - pirított ránk Rosalie.
- Nem igazán értelek Cica. - mondta értetlenkedve Emmett.
- Hiszen lesz egy kisfiunk! - mondta és a szeme csak úgy csillogott a boldogságtól. Mindenkinek leesett, és mosolyra húztuk a szánk.
- Ez igaz. - mondta Bella. - Na, de akkor lesz egy játszótársa a kis Nessinek.
- Pontosan, és hogy minél hamarabb legyen egy játszótársa, készülődj Emi maci, megyünk az árvaházba. - azzal már be is ment készülődni, és ezt azóta sem tudom, hogy csinálta, de mikor Emire akartam nézni, már ő sem állt otthanem Rose keze között vergődött , pedig nem telt el több, mint egy másodperc!!
Kérlek, komizzatok!! Please :)
9 megjegyzés:
TE ANNYIRA! Istenem! Kész szappanopera! EGy fejezetben kibékítetted Alicet és Jazzt, és majdnem kinyírtad a fél családot! Most gratuláljak? xD Nagyon tetszett :D Várom a kövit :D Alice
És első :P
Szia.
Hát,nekem nagyon tetszett. Tiszta ideg voltam. :D
Ezt a fejezetet nagyon összehoztad csajszi ;)
Gratulálok! :)
Puszi:Bella.
Szia Kittikef!
Nagyon tetszett. Teli volt izgalommal :D
A látomásos rész... annyira... hu, hát durva volt. Eléggé vizuális ember vagyok és egyből elképzeltem...
De végre Rosie is boldog lesz ^^
Gratulálok, nagyon jó fejezet lett és nem baj, hogy rövid, mert jó sok mindent sűrítettél bele :)
Várom a kövit!
Puszillak, Rami
Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket, örülök hogy tetszett. :) Megpróbálom hamar hozni a következő részt. Mégegyszer köszönöm mindenkinek,
Puszi: Kittikef
Szia! Ez a fejezet nagyon ott van, csak egy dolgot nem értek: " Emire akartam nézni, már ő sem állt otthanem Rose keze között vergődött" Vergődött? ezt nem értem, bocsi lehet, hogy nekem nehéz a felfogásom.. De különben iszonyú jó lett. Gratula!Ügyi vagy! :D
Lyly
Szijja
Ez nagyon élmény dús és durva volt:D
De nagyon jó is:D
Puszi Kitti
Szia!Nekem nagyon tetszett..:)
Várom a a következőt!
Puszi:Klaudia
Először megvoltam döbbenve Oo
Aztán a szívroham kerülgetett xO
Aztán megint lesokkoltam O.O
és végül mosolyogtam :D
Jó lett :D Grat ez nagyon tetszett!
Puszi
Nagyon tetszik ahogy írsz, bár néha látok egy két hasonlóságot mások fanfictionjával... de ilyen sok olvasgatás után nem lehet minden teljesen egyéni:) viszont nagyon tetszik az ötleted, hogy Rose fogadjon örökbe egy babát...hisz minden álma ez...ezért utál vámpír lenni akkor ez jó megoldás...viszont Jazz? ő Bellával is távolságtartó volt nehogy bántsa...kiváncsi leszek, hogy oldod meg hogy két ember is ott lesz vele egy házba....és hogy végül, hogy nem buknak majd le a kicsik előtt? vagy idővel ők is vámpírok lesznek?:D na elég sok kérdés merült fel bennem:L:D várom a folytatást:)
ha gondolod nézz be hozzám:)
puszi Vali
Megjegyzés küldése